A pénteki Ellentétek kiscsoportunk tagjai feladata az volt, hogy Dixit kártyákból alkossanak egy mesét. Ezt el is készítették, a mese pedig itt olvasható:
Az Istenek szerelmei
Valaha réges-régen élt egy istenség, akit Éginek hívtak. Ő maga volt a Nap, a Hold és a Felhők istene. Szerette a csillagokat figyelni, különösen a benne élő gyermekeket, akik gyertyáik fényével világították be az éjszakai égboltot. Egy este a csillagok fényében észre vett egy vándor cirkuszt, abban egy gyönyörű lányt, akinél szebbet nem látott még soha az életben. Égi azon nyomban beleszeretett a lányba. Apró teste úgy suhant a kötélen, hogy a cirkusz nézői csak úgy ámultak. Az arca felejthetetlen volt: hatalmas, csillogó szemei megigézték. Égi minden idegszálával őt figyelte, nem tudta levenni a szemét a porondról. A következő műsorszám egy madárfióka kórus volt, akiknél szebben és igézőbben nem énekel egy pacsirta sem a földkerekségen. Úgy érezte, a madarak is az ő lángoló szerelméről énekelnek. Mikor vége lett a a dalnak, mind beleszálltak anyjuk hatalmas csőrébe. A madár felröppent, körözött egyet a nézők felett, majd eltűnt az éjszakában. Égi megajándékozta őket egy ragyogó holdsugárral, ami mostantól mindig bevilágítja majd útjukat.
Mindeközben Gaia, a vízben élő istennő messziről figyelte Égit. Nyílvesszőivel ő irányította a világ történéseit: a nagy ötletek megszületését, a szerelmek fellobbanását, a magas röptű gondolatok szárnyalását, de ő maga sohasem volt képes bevallani Éginek érzéseit. Égi látta, hogy az artista lány egy számára ismeretlen, gyönyörű palotába indul. Látta, hogy a palota az apró szörnyek földje felé tart, ahol a kis bestiák hatalmas tüzet raktak, melynek lángjai a palota felé lobogtak. Szerette volna figyelmeztetni szerelmét, de képtelen volt megszólalni és megmozdulni. Ekkor kétségbeesett erőlködésében hirtelen az álom szertefoszlott, a feje kitisztult és rájött, hogy Rémi, az ezerarcú istennő, a rémséges látomások és lidércek úrnője irányította gondolatait. Rémi égi palotáját látta, ami kívül meseszép volt, ám belül sötét, dohos és félelmetes. Ezt hitte illanó szerelme otthonának. Rémi rengeteg gyermeket tartott a palotába zárva. Ha valaki kérdezősködött felőlük, akkor hazudott arról, hogy hol vannak.
Égi összetört, amikor rájött, hogy szerelme nem létezik, csak puszta látomás volt és legmélyebb érzései csupán egy gonosz tréfa szüleményei voltak. Megtöpörödött, elvesztette fényét és hatalmát. Halandó lett. Céltalanul indult el a nagyvilágba. Ahogy ment, mendegélt, egy tó partjára ért, ahol Gaia jelent meg a víz tükrén. Égi szomorúan köszöntötte régi ismerősét.
-Mi bánt téged drága barátom? - kérdezte Gaia. Égi pedig mindent elmesélt sorjában. Mikor befejezte, Gaia kihúzott egy nyilat és az égre lőtte. Ahol a nyíl az égbe fúródott, megannyi nap és hold pattant ki és teríttette be az égboltot. Mindegyik más érzelmet sugárzott. Égi saját alakjai fényéből megértette, mit érez Gaia iránta. Ettől nőni kezdett, egyre fényesebb lett, míg a végén újra ereje teljében pompázott. Felnézett a nőre és felismerte benne gyermekkori barátját, de már több volt barátságnál, amit érzett iránta: tiszta és igaz szerelem lángolt fel benne.
Ekkor a világ szétesett körülöttük és mikor újra összeállt, egy hatalmas, sötét és rémisztő teremben voltak. Rémi jelent meg mellettük éjfekete lidérc alakjában, de mielőtt bármit tehetett volna, Gaia szellemeket varázsolt elő, akik védőpajzsként verték vissza Rémi átkait. Így azok egy majmot találtak el, aki épp a tónál ivott. A majomkirályt (merthogy az volt), varázserejű szőre megvédte, ám Rémi százezer átka végül mindenkit elért. Gaia, Égi, és a gyermekek a palotában besüllyedtek a föld alá, testük gyökeret eresztett, hajuk pedig fává változott a föld felett. Csupán egy kislány nem változott át mert, kint a kertben játszott a palotán kívül. Mikor meglátta társait, bánatában imádkozni kezdett. A kisgyermekek a csillagokban látták keserves könnyeit és hallották imáit a kislánynak. Megsajnálták és a szomszédos országban élő embereket kérték meg, hogy segítsenek. Ők eljöttek hatalmas fehér nyulakon lovagolva, akiktől bármit kívánhat az ember. A nyulak visszavarázsoltak mindenkit, kivéve a legbetegebbnek tűnő fát. Végül megkeresték a gyerekek otthonát és hazavitték őket. Így vetettek véget Rémi szörnyű tetteinek. Ha az emberek nem segítettek volna, az istenek és a gyerekek örökre fák maradtak volna.
